Október 28. Újra Penang Hari Raja Haji után

Október 28. Újra Penang Hari Raja Haji után

Október 28.

Hari raja raya egy muszlim ünnep, amit múlt csütörtökön ültek a helyiek. Az áldozatról szól, tradícionálisan ilyenkor állatokat is áldoznak, de a városban leginkább az maradt meg, hogy reggel elmennek imádkozni, majd kajálnak egész nap, vendégeket fogadnak és alszanak. Még csütörtök éjjel elutaztunk Seremban nevű kis városba, ami Hymeir, azaz a főnök feleségének szülővárosa. Mesébe illően három nővére fogadott bennünket, illetve egy férj és Hymeir két fia. Mi a főni, feleség, Elli a kislány és én érkeztünk cca éjjel fél kettőkor. Reggel ébredés után összekaptuk magunkat főnivel és elautóztunk Kuala Lumpurba, a többieket hátrahagyva. Hymeir nem muszlim, bár hivatalosan egy muszlim nőt vett feleségül, így a vallást neki is fel kell vennie, de rettenet racionális pali, sem spiritualitás sem vallás nem fogja őt meg és nem is játsza el a szerepet. így ezekről nagyon jókat beszélgetünk zömmel egyetértésben. 

Az ok amiért KL-ba mentünk egy békés tüntetés a Batu Cave-nél, ami egy hindu zarándokhely, illetve egyik legfontosabb látványossága a városnak számtalan turistával. A hegy gyomrában 20 barlang található, abból kb négy járható, azaz fejlesztett. A legnagyobb térben szobrok, imahelyek, szuvenír boltok vannak. Egyrészt jó, hogy a z emberfia magától ellátogathat egy ilyen szép barlangba, másrészt szomorúság bennem, hogy miért is kell reflektorokkal és lebetonozással kvázi tönkretenni egy ilyen természeti örökséget.

A tüntetés apropója az volt, hogy valami helyi arc kitalálta, hogy pont erre a helyre kell két baromi magas modern épületet felhúzni. Összegyűltek a népek, újságírók, érintett emberek, természetvédők (ezért voltunk ott mi is) és különböző beszédeket tartottak, táblákkal vonultak fel s alá, majd másnap megjelentek az újságban. Mi lesz a vége, nem tudni. Az előadásból nem csak én, de a többiek sem értettek egy kukkot sem, mert azt ugyan nem tudom milyen nyelven folyt, de nem maláj és nem angol. A Batu Cave mellett van egy járható barlangrendszer, amit Hymeir a testvérével vezet cca 20 éve, ez a Dark Cave. Itt turistákat körbevisznek és mesélnek a helyi értékekről. Délután én is részt vettem egy ilyen kis túrán, amit nagyon élveztem. Csodás kis állatvilág és egyedi klíma van odabenn, ahogy ez lenni szokott a barlangokban. A 15 pár lábú bogár volt a kedvencem. Ennyi lábban nem lenne kihívás lefutni egy maratont, így picit irigy is vagyok rá. Láttam még rengeteg denevért és különleges pókokat, sajnos a helyi kígyó, tisztes nevén Cave Racer ma durcás volt, nem jött elénk, de képet azért láttam róla.

Este visszamentünk Seremban-ba vacsizni. Húúú, mindent végigettem, brutál volt. Tradícionális étkek. Sült rizs, préselt rizs, ragacsos rizs, fűszerezett gyümölcsök, curry, hal, csirke, tofu, zöldségek, marhahús leves, édesség, gyomorfájás.

Miután a szunyogok miatt éjjel összességében 2 órát aludtam és hosszú volt a nap, így vacsi után ki is dőltem. Reggel irány vissza KL a családdal. A napot egy bevásárlóközpontban töltöttük, este pedig Hymeir szüleinél vacsoráztunk. Kb este 10-kor visszaindultunk a 400 km-re lévő Penangba. Egy jó alvás után a vasárnap már pihenéssel telik. Szeretnék pár ismerőssel összefutni és lézengeni a városban. Hétfő hajnalban indulunk főnivel Ulu mudába.

Rengeteg tervünk, ötletünk van mit és hogyan csináljunk majd, amit már nagyon várok. Őszintén hiányzik, hogy végre csináljak valamit. J

Ez a főni kecójából a kilátás a tengerre. Pici lakás, de ez a látvány mindenért kárpótol.

A szobám Deb (feleség) tesóinak házában.

Ugyanott a nappali

Batu Cave-nél virágfüzér-árusok

A barlang előtti kis tó

Szappanbuborék után szaladgáló gyerkőc és mami.

 Színes virágvevő tesók.

A barlang előtti modern épületnél összegyűlt tüntetők és a plakát a projekt-tervvel.

 Batu Cave.

Batu Cave-ben a szemét. Volna hova fejlődni komoly beruházás nélkül  is.

Kilátás a városra a barlang bejárattól.

Majmok a lépcsősoron.

Dark Cave.

Vacsi Seremban városában a családdal.

Hymeir szüleinak a háza. Nagyon tetszett, tágas, tiszta. Hymeir egyik tesójával beszélgettem, ő mondta húú milyen régi ez a ház. 1973-ban épült. Felröhögtem. Megértette, mert járt már európában. :) Én szeretem a mi régi házainkat és mikor a falak szinte mesélnek...

 A nappali.

Alább egy felkapott italvételi hely az egyik bevásárlóközpontban. Nagyon komolyan fejlődő vállalkozás. Teát, gyömilevet lehet kapni, de űberprofi a kiszolgálás. Az italokról annyit, hogy a tea lehet sokféle, zöldtől feketéig minden, kérheted tejjel vagy anélkül, hidegen vagy melegen. A cukor mennyiségét is megadhatoda, hogy 0%, 30% (ezt hogy számolják ki, rejtély) 50%, 100% vagy extra cukrot szeretnél. A poharadat gépileg lefóliázzák és a blokk szerint bankos-hívószámos rendszerrel a pult végén át is veheted a jóságot. Ami még különleges, hogy kapsz bele zseléket. Kerek zselé, hosszú zselé, pirított zselé, fekete zselé, fehér zselé...Szóval van dolgod vele ivás közben, pláne mikor bearad a szívószálba, te ártatlanul megszívod és hirttelen azon kapod magad, hogy mitegy negyvan darab ragacsos golyócsk tódul az arcodba. Európai példával párhuzamban ez legalább annyira veszélyes, mint otthon a túrósbuktán a porcukor, azaz nagy levegővel vagy egy félrenyeléssel az életeddel játszol, mert ha az a szmötty rossz útra téved, menthetik az életed. Mindegy, a nép imádja. Zselét és cirkuszt!!! :)

Íme Hymeir és Deb.

Október 23 indulás és egy éjjel egy nappal

Október 23 indulás és első nap.

Okt 23-án délelőtt találkoztam Hymeirrel, az új főnökömmel és elindultunk Ulu Mudába. Az első kép még Penang elhagyásáról szól.
Ulu Muda észak Malájziában lévő terület és egyben egy tó neve is. Itt van az Earth Lodge (earthlodgemalaysia.com), ahol mint supervisor manager működöm, bár önkéntes alapon. Utazásaim, kajáim, szállásom csereértéke a munkám. Kisebb nagyobb munkákat karbantartást, takarítást kell végezni. Egy állandósult helyi muki van, Amy, illetve egy beugrós, Zo. Angolul Amy pár szót ért, talán annyit amennyit én malájuk, ami biza nem sok. A másik srác nulla. Amikor a főni nincs jelen, így kell megoldanunk a kommunikációt.

Visszatérve Penanghoz, onnan pár órába beletellt míg a helyszínre értünk, mert egy 5 fős csoportot is fogadtunk, őket vártuk. Időközben pedig beugrottunk a kormányzati természetvédelmi hivatalba egy tárgyalásra. A téma a régiór érintően az az aggodalom, hogy egyre kiterjedtebb erdőket forgcsolnak fakitermelés (timber) miatt, ugyanakkor nem veszik számításba, hogy a régióra ez erős negatív hatással lesz, pedig ez a terület értékes víztározóként működik. Malajzia rizstermelésánek 50%-a innen kerül ki. A környező mesterséges tavakat ebből a célból hozták létre a 70-es években. Mint megttudtam az országnak két természetes tava van, a többi mind mesterséges. Úgy tűnik a látogatással és a téma feszegetésével főni méhkasba nyúlt, de majd meglátjuk hogy mi lesz a következménye. :)

A kis csoport azért jött hozzánk, hogy dokumentumfilmet forgassanak Malájzia több vidékén a még fellelhető természeti vidékekről és vadvilágról.
Este 6 kaörül értünk a kikötőbe a tó partjára, ahonnan mintegy órás motorcsónak út következett még gyönyörű időben.

Lőttem pár fotót az odaútról. Láttunk út közben több vadászsast és egyéb szép madarakat amik nevét sajna semmilyen nyelven nem tudom. Még.

A  helyen 18 kis házikó van, mindegyikhez saját fürdőszobával, nyilván melegvíz nélkül. Áram jelenleg a közös helységnél, étkezőnél van, onnan eltávolodva fejlámpával lehet közlekedni, közvilágítás közel s távol nincs. Csodálatos az a sötét sötétség. Talán még sosa láttam ilyet.
A szobám, a ketteske, egy viszonylag otthonos kecó, mini fürdővel. Képek alább. Van egy teraszom, ahonnan a látvány a durvánzsúfolt dzsungel. Otthonos lett miután kifüggesztettem a korábban kapott függőágyamat.
A mai napom azzal telt mikor milyen melók várnak rám és takarítottam a szobámat. Ebben a páratartalomban már attól is leizzad az ember ha csak pislog, az ajtók és fürdőszoba suvickolása komoly kihívás volt.
Délután a magaslati víztározón megtanultam használni a műholdas telefont  és fel is hívtam anyut. :)
Ekkortájt a kics vendégcsapat kitalálta, hogy nem csütörtökön, hanem már ma visszamennek, így ezt tettük. Összedobáltam a cuccaimat a zsákomba nem tudván mikor megyek oda vissza és addig hol leszek, de mostanra ez már meg se kottyan. Megyek ha kell, jövök ha kell. No para. Azért mekkorát fejlődtem!? haha
Amint összekészültünk addigra az eső is kész lett, leszakadt az ég. Meleg az eső és a levegő is, de mikor tudod hogy egy órát ülsz majd a csónakban annyira nem frankó. Amikor berámoltunk a hajóba picit megkegyelmezett nekünk az idő, de félúton megeredt újta. Azokat a fotókat még amin látszik hogy esik még a kezdetekkor csináltam, mert később mikor felemeltem a fejem, hogy körülnézzek az arcomba kabátujjamba zúdult a víz, így leadtam a dokumentálásról.

Amy, Zo, Hymeir (balról jobbra)

október 22, Penang

Október 22. Penang

Reggel 8 órás busszal elhagytam Ipoh-ot. Pavin vitt ki az állomásra, senki mással nem is találkoztam, így elköszönni sem tudtam tőlük. Remélem látom majd még őket.

Az éjszakai 2 órás alvás ismét kevésnek bizonyult, de a buszon ráhúztam még kettőt, így végigment szépen a nap. Fél 11 körül érkeztem két bazi táskával, összsúly cca 25 kiló. Taxisok második iránymutatásra már közelebb voltam a szállásomhoz, az első totál más irányba küldött, őszintén nem esett jól 30 fokban sétálni a napon. J Sebaj szállásom meglett. A szoba oké, picit nagyobb mint az ágy és a falakat nagyjából kartonból hajtogatták, azok is egyébként csak mutatóban hisz nem sokkal magasabbak, mint maga az ajtó. Két emeleten 6 szoba, két fürdő, budival. Alsó szinten pedig egy kis bár, amitől olyan kellemes közösségi hangulata van az embernek. Megtanultam a leckét korábbi éjszakai utazásaim során, hogy kötelező kellék lett a füldugó. Van is ám. J 

Összepakoltam magam és elindultam várost nézni. A helyi recepciós kis kínai ajánlott egy jó kis helyet ahol szuper laksát lehet enni. Na oda mentem. A laksa dundi fehér rizstésztából készült kellemesen csípős leves csirkével, ubival, hagymával. Merészen hangzik, de nagyon finom és helyi specialitás. Az utcán egy helyi pali odajött mikor látta hogy gőzerővel hezitálok. Beszélgettünk picit és végül felszállt velem a buszra, sőt végül egész délután együtt kószáltunk. 50-es fazon, aki az airbnb szálláskereső weboldalhoz hasonló témát épít föl helyi szinten. Eljött velem egy buddhista templomban (oka is volt, mert két hete halt meg egy barátja) majd átsétáltunk egy burmai templomban. Nagyon szépek voltak.

Talán emlékeztek, hogy Bubbleson mikor életem első teknősét engedtem útjára, lenéztem és a homokban a lábam előtt hevert egy kis amulett. Azóta több templomban is érdeklődtem vajon kis is ez a kis isten. Ma ahogy az udvarra kiléptem a templomból egy fa alatt ült két szerzetes. Nekik is feltettem a kérdést. Megtudtam, hogy Rusi (nem tudom hogy kell helyesen írni) egy Bono, azaz gyógyító kis isten, aki az egészségért, gyógyulásért felel és védelmet ad. Ugyan nem vagyok vallásos, de van amikor köszönetet mondok vagy segítséget kérek az utam járásához. Tudjátok, egy zuhanó repülőn soha nem ül ateista. J

Én eddig is úgy gondoltam és éreztem, hogy vigyáznak rám, de a kis amulettem egy másfajta támogatást ad. J Gondoltam megköszönöm.

A burmai templomban pedig figyelt egy Földgömb két Pancha-Rupa társaságában. Ők a Föld védelmezői. 5 legjobb összetevőből gyúrták őket: elefánt erős törzse és agyara, patás lábak, ló kifinomult hallása, oroszlán finom szaglása.

Eztán lesétáltunk a partra, majd egy kis téren szuperjót vacsoráztam, tofu, halrúd, tavaszi tekercs isteni szósszal, mindehhez licsit ittam. Az egyik árus hatalmas show-t csinált zenére ütemesen énekelte, hogy roooojak, azaz a a kaj nevét és körbe pörörgve szolgálta a éhees népet. Penang egyébként híres a konyhai választékáról, itt valóban mindent meg lehet kapni és minden finom, nem lehet mellényúlni. A parton Kaka, a fazon aki csatlakozott hozzám lőtt rólam egy fotót. Elszámolt háromig majd a táskám a mélybe vetette magát. Ezt is bőszen dokumentálta, de kaptam ezért egy spontánnak tűnő, mégsem az fotót is.

 Buddhista templom. Wat Chayamangkalaram.

Bent a Fekvő Buddha.

Szerzetesek és én.

Az utcán egy pihenő dolgozó az egyik kávézó előtt. Erre apillanatra más turista is rákapott. :)

A szállásom kívülről. day & night guesthouse.