Október 23 indulás és egy éjjel egy nappal

Október 23 indulás és első nap.

Okt 23-án délelőtt találkoztam Hymeirrel, az új főnökömmel és elindultunk Ulu Mudába. Az első kép még Penang elhagyásáról szól.
Ulu Muda észak Malájziában lévő terület és egyben egy tó neve is. Itt van az Earth Lodge (earthlodgemalaysia.com), ahol mint supervisor manager működöm, bár önkéntes alapon. Utazásaim, kajáim, szállásom csereértéke a munkám. Kisebb nagyobb munkákat karbantartást, takarítást kell végezni. Egy állandósult helyi muki van, Amy, illetve egy beugrós, Zo. Angolul Amy pár szót ért, talán annyit amennyit én malájuk, ami biza nem sok. A másik srác nulla. Amikor a főni nincs jelen, így kell megoldanunk a kommunikációt.

Visszatérve Penanghoz, onnan pár órába beletellt míg a helyszínre értünk, mert egy 5 fős csoportot is fogadtunk, őket vártuk. Időközben pedig beugrottunk a kormányzati természetvédelmi hivatalba egy tárgyalásra. A téma a régiór érintően az az aggodalom, hogy egyre kiterjedtebb erdőket forgcsolnak fakitermelés (timber) miatt, ugyanakkor nem veszik számításba, hogy a régióra ez erős negatív hatással lesz, pedig ez a terület értékes víztározóként működik. Malajzia rizstermelésánek 50%-a innen kerül ki. A környező mesterséges tavakat ebből a célból hozták létre a 70-es években. Mint megttudtam az országnak két természetes tava van, a többi mind mesterséges. Úgy tűnik a látogatással és a téma feszegetésével főni méhkasba nyúlt, de majd meglátjuk hogy mi lesz a következménye. :)

A kis csoport azért jött hozzánk, hogy dokumentumfilmet forgassanak Malájzia több vidékén a még fellelhető természeti vidékekről és vadvilágról.
Este 6 kaörül értünk a kikötőbe a tó partjára, ahonnan mintegy órás motorcsónak út következett még gyönyörű időben.

Lőttem pár fotót az odaútról. Láttunk út közben több vadászsast és egyéb szép madarakat amik nevét sajna semmilyen nyelven nem tudom. Még.

A  helyen 18 kis házikó van, mindegyikhez saját fürdőszobával, nyilván melegvíz nélkül. Áram jelenleg a közös helységnél, étkezőnél van, onnan eltávolodva fejlámpával lehet közlekedni, közvilágítás közel s távol nincs. Csodálatos az a sötét sötétség. Talán még sosa láttam ilyet.
A szobám, a ketteske, egy viszonylag otthonos kecó, mini fürdővel. Képek alább. Van egy teraszom, ahonnan a látvány a durvánzsúfolt dzsungel. Otthonos lett miután kifüggesztettem a korábban kapott függőágyamat.
A mai napom azzal telt mikor milyen melók várnak rám és takarítottam a szobámat. Ebben a páratartalomban már attól is leizzad az ember ha csak pislog, az ajtók és fürdőszoba suvickolása komoly kihívás volt.
Délután a magaslati víztározón megtanultam használni a műholdas telefont  és fel is hívtam anyut. :)
Ekkortájt a kics vendégcsapat kitalálta, hogy nem csütörtökön, hanem már ma visszamennek, így ezt tettük. Összedobáltam a cuccaimat a zsákomba nem tudván mikor megyek oda vissza és addig hol leszek, de mostanra ez már meg se kottyan. Megyek ha kell, jövök ha kell. No para. Azért mekkorát fejlődtem!? haha
Amint összekészültünk addigra az eső is kész lett, leszakadt az ég. Meleg az eső és a levegő is, de mikor tudod hogy egy órát ülsz majd a csónakban annyira nem frankó. Amikor berámoltunk a hajóba picit megkegyelmezett nekünk az idő, de félúton megeredt újta. Azokat a fotókat még amin látszik hogy esik még a kezdetekkor csináltam, mert később mikor felemeltem a fejem, hogy körülnézzek az arcomba kabátujjamba zúdult a víz, így leadtam a dokumentálásról.

Amy, Zo, Hymeir (balról jobbra)