Egy hét Ulu Mudában: okt 29-nov 5.

Október 29-november 5

Íme az elmúlt hetem szavakban, képekkel még bajlódom, mert betelt a tárhelyem, amint megvagyok vele pakolom fel. Az Earth Lodgeban nincs térerő, így csak jegyzeteltem és most megkapjátok egyben. Good luck! :)
MEGOLDOTTAM! Vannak fotók...alább.



Október 29. Ulu Muda, elefánt-találkozó és lassú életforma.

Hétfő reggel újra hátrahagytuk Penangot. Irány Ulu Muda! Az út során egy pihenőnél kajáltunk főnivel. A reggelim különböző quey-ekből állt. Ezek átfogóan kis hasék, sósak akár édesek és imádom. A kedvencem a pau, ami egyfajta gőzgombóc, olyasmi mint az osztrák gőzgombóc, üresen vagy töltelékkel. A töltelék lehet csirke, disznóhús, vörösbab, fekete szezámmag, kaya (barnacukros kókusztejes krém), lótuszmagkrém, stb. Olyan szinten vagyok oda érte, hogy már malájul is tudom, hogy mondják ha valaki valami függő. Hantu pau vagyok. J

Jellemzően nem édeseket, hanem igen combos dolgokat esznek reggelire, mint rizses ételek legkülönbözőbb formái, curry, pirított tészta és hasonlók. Müzli, aprósüti, gyümölcs fel sem merül.

Az utunk először egy barlanghoz vezetett. Ez főni, Hymeir következő projektje, azaz ezt a barlangot ő vezeti, fejleszti. A publikum előtt februárban nyitják meg. Kiépített barlanról van szó, ahol 590 lépcsőn lehet végigsétálni. Megszámoltuk! A neve Gua Tarus, azaz egyenes barlang. Kevéske állatvilággal, viszont nagyon egyedi csodálatos klímával és meseszép növényvilággal rendelkezik és esős évszakban krisztálytiszta kis tóval.  A barlang után a kormányhivalban volt egy találkozónk az MNS (Malaysia Nature Society) vezérhangyájával. A pali érzésem szerint más bolygón él, defőni szerint a tárgyalás jól sikerült, sok nekem nem jött át,  mert zömmel malájul csevegtek. Úgy tűnik az ulu mudai fakitermelés témában sikerült főninek kicsit felkavarni a vizet és egyre több szervezet és érdekelt kerül a körbe. Izgalmas. Pláne, hogy valószínűleg a jövőheti meetingen is érintik majd a témát, ahova kedden megyünk Penangban. A WWF-től kezdve az MNS-en át az erdészeti szövetségig mindenki jelen lesz.

A tárgyalás során velem is beszélgetésbe kezdett vezér és nagyon helyes volt, mert több ötlettel is előállt, hogy nekem mit is kellene itt csinálnom, hogy az ország hasznára legyek. Pl nyissak egy utazási irodát és hozzak ide jó sok európai fehér embert és mutassam meg nekik ezt az államot. Ő komolyan ötletelt, pedig én nem kértem, de nagyon komoly tekintettel,  csendben, legbelül szakadtam a röhögéstől, ahogy előadta az ötleteit.

A tárgyalás után egy indiai kajáldában kézzel-lábbal megebédeltünk, majd néhány halaszthatatlan vásárlást megejtettünk, azaz vettünk gumicsizmát és sört, no meg sült banánt. Utóbbi helyi neve goreng pisang és veszettül addiktív teremtés.

A kikötőbe érve cca egy órát vártunk Amy-re, de addig kávézgattunk a tóparton. Ennél szebb időt nem is kívánhattunk volna, késő délután még napsütésben gyönyörű színekkel átölelve elhajóztunk az Earth Lodge-hoz. Láttam az út során makákót, buffalokat, sast, sólymot, hornbill párokat, úszó monitor lizard-ot. Távcsőre tapadva hesszöltem körbe, mikor hirtelen egy vadelefánt család tűnt fel a parton!!! A lélegzetem is elállt akkora élmény volt! Négy efi, egy komplett család épp a folyóhoz tartottak.  Motort leállítva félrehúzódtunk, onnan figyeltük őket. Láttam már efit állatkertben illetve Thaiföldön elefános dzsungeltúrán is részt vettem, megsimogattam, etettem őket, de természetes környezetében vadelefántokat most láttam először. Lenyűgöző volt!

Megérkezve kipakoltuk a hajót. Amy összeütött egy egyszerű vacsit és hármasban átbeszéltük a hét teendőit, ugyanis a főni kedden lelépett. Lesz egy csoportunk nov 10-től 3 napra, így arra készülünk fel, takarítással, szálláshelyek apróbb karbantartási munkáival, terület rendezésével.

Hymeirrel pattintottunk egy sört, majd a carbon-lámpásainnkal visszamentünk a szobáinkhoz. A teraszon még cca 2 órát csevegtünk. A lámpásainkat bezártuk a szobákba és a telihold fényénél kibeszéltük a világot. Valószínűleg egymagam nem ácsorogtam volna még ott, hisz városi élet után még furcsa ez a környezet, ugyanakkor biztonságban érzem magam és leírhatatlan ez a nyugalom és a természet békéje és hangjai. Makákók, madarak, békák hívóhangjai. Zavartalanul, békésen egy nagy levegővel végigaludtam az éjszakát.

A terv az volt, hogy megnézzük a közeli barlangot és felállítunk pár kamerát, de sajnos főninek beállt a háta, ezért maradtunk, de majd a csoporttal biztos megyek. Amy ma megszerelte a fürdőmben a csapot, budit, és már tükröm is van, szóval alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt. Már csak a zuhanyt kell megcsinálni, mert nem folyik belőle a víz, de sebaj, mert zuhanyzásra is alkalmas a budi melletti slag. J

Néhány apróságot még elintéztünk, majd délután kettő körül elhajóztunk a kikötőbe. Útközben egy cca kétméteres monitor lizard-ot láttam napozni a parton. Amy elment üzemanyagot venni, de több mint 2 órába telt, mire visszaért. Főni ugyan megvárta őt velem, de már nagyon ment volta haza. Amy megérkezett, bepakoltunk megint a hajóba, elköszöntünk főnitől, ő el is ment és mi hazaindultunk…volna, ha nem döglik be a motor. Még egy órácska és kész is lett. Este fél 8-ra vissza is értünk. Nincs itt hova sietni. Azért az e-bookom mindig nálam van, kicsit más itt a tempó.

Most nem is csak Amyvel vagyok, hanem jelenleg négy helyivel, mert holnaptól pár napiga a király minimál dobogókat építik a szobákban. Angolból hozzájuk képest Amy nagyon penge, de így is jól elcsevegünk kézzel-lábbal és az én 100 szavas maláj tudásommal. Már 100 szó fölött is járok, ami egész jó, ők legalábbis értékelik az erőfeszítésemet.

Október 31.

Ma Amyvel és a két kezünkkel kitakarítottuk az erdőt. Akik ezt a helyet építették rengeteg szemetet hagytak maguk után, ami cca másfél éve itt is van. Nekem ez mindig csalódás, a jobb kéz létrehoz valami jót, szépet, a bal kéz meg szétszórja a szemetet. Építési törmelék, kesztű, cipő, kajás zacsik, zsinór, műanyagcső, minden szanaszét. Hatalmas halom dzsuvát guberáltunk össze és még messze a vége. Főninek dobtam egy sms-t a műholdas telefonról, hogy alles gut, no para, mert hát izgul értem a lelkem, de tényleg minden oké. A főniről még annyit, hogy ugyan szerintem nem látszik rajta, de 53 éves. Szinte apámként tanít és félt, mindezt szuper humorral és lazán. Együtt gondolkozunk azon milyen szakmát is kéne csinálnom. Örülök hogy összehozott vele az élet.

Délután míg esett az eső nekifogtam a szobák takarításához. Hétfőig be kell fejezni, mert ugye akkor lelépünk és 10-én velünk együtt érkezik a csoportunk. Készítettem egy gyors leltárt, hogy mennyi kempingágyunk, hálózsákunk, párnánk van 20 szálláshelyen. Egy félreeső, kissé elszeparált részen, a kis híd másik oldalán van két szobánk, ahova szintén átbattyogtam a leltár miatt. Be kell lássam nem vagyok egy párduc járású valaki, így rettenetesen megijesztettem egy monitor lizardot, ami fejvesztve menekült előlem, de nem is bántam. Ezek után viszont még jobban örülök annak, hogy a szobám a legmagasabb házban van két lépcsőfordulóval. Ebéd után bedőltem a függőágyamba pihenni, mert Amy-vel az a baj, hogy túl jól főz és készít zöldséget is, ami nekem ellenállhatatlan, szóval belaktam mint a duda a frissen sütött halból és zöldségekből.

November 1.

Ma kitakarítottam két szobát, és estére összeestem. Nem szokta a paraszt a szántást. Rengeteg munka van velük, főleg a kis lamellás üvegablakokkal, amiből van plafontól padlóig tartóan kettő per szoba, mindehhez még egy terasz, fürdő két bejárati ajtó, nem kevés pókháló és szerintem sose takarították ki a szobákat, így estére kicsit bepilledtem. Megint esett az eső. Ilyenkor csúszik a lépcső. Nem gyengén. Tehát ahogy annak lennie kell, rajzfilmbe illően akkora hátast dobtam, hogy egy percig csak pislogtam körbe, mint hal a szatyorban. Mindenem megvan épségben, leszámítva, hogy a fenekem nagyobb, mint eddig, mert a bal oldalam feldagadt. Született tehetség vagyok, mert ugyan jelentős tapasztalatom esésben nincs, a kezemben lévő szatyorban a laptopomnak semmi bántódása nem esett.  

A „fiúk” nagyon figyelmesek velem kértem, hogy alkalmasint vegyünk majd gyümölcsöt, ma meg is hozták, mert bementek a faluba. Mindig együtt kajálunk és mindig megkínálnak valami finomsággal, rákszirom, tea, stb. Jó dolgom van. A beszélgetés, gondolatmegosztás kezd hiányozni, bár Hymerrel jókat csevegünk, de ugye most nincs itt pár napig. Kedves barátaim, eddig is hálás voltam a beszélgetéseinkkel eltöltött időkért, az eszmefuttatásokért, együtt gondolkodásokért, poénkodásokért magyarul (!), és hogy tanult okos emberekkel vagyok körülvéve, de most meg jobban! Ezek hatalmasjó dolgok, imádom! J

A szabadidőmet, ami szürkületkor jön, nagyon jól eltöltöm. Terveket írok, olvasok, zenét hallgatok, rajzolok (!!!), vagy csak nézek ki a fejemből, hallgatom a dzsungelt, majmokat, madarakat és ezt nagyon élvezem. J Az étkező résznél van áram, így este ott lehet aktívkodni, mert a szobámban nincs. 

November 4.

Az elmúlt napok munkásan szemétszedéssel, takarítással teltek, a táborból ki sem mozdultunk, viszont nagyon jól haladtunk.

Tegnap este összegyűltünk az étkezőben a „fiúkkal” és csevegtünk. Rengeteg maláj szót tanítottak, sodortam egy cigit nekik a helyi dohányból, ittunk katomot, ami egy rettenetes keserű gyógynövény tea és jól éreztük magunkat. Ma befejezték a munkát, azaz három szobában megépítették a minimál dobogót és leléptek. Viszont délután megérkezett főni, szóval újra hárman vagyunk. Este elcsorogtunk a folyón, hallgattuk a természetet és madarakat néztünk. Este a szobámból kitessékeltem egy bazi nagy pókot, majd főnivel betoltunk egy sört, aminek ő is, én is örültem. Egy hatalmas levél-bogár pottyant az asztalra, ami annyira megilletődött, hogy vagy fél órát a társaságunkban töltött. A cca 8centis habtestét lefotóztam a söröskupak mellett.

Szúnyog invázió van, ami kicsit elvesz az este kellemes élvezetéből, de ez van. Tegnap megszámoltam, csak a két alkaromon van 19 csípés. L Az idő egyébként csodálatos, így novemberben. Süt a nap és cca 27 fok van, ideális, pláne a hatalmas fák árnyékában.

November 5.

Ma reggel elmentünk a gua labu-hoz, azaz sütőtök-barlanghoz, ami egy 3 és fél km-re lévő barlangrendszer. Gyönyörű helyeken jártunk az erdőben. Menthetetlenül beleszerettem a fákba. Láttam néhány elefántnyomot, régebbi tigriskarmolás nyomot a fákon és sun-bear nyomokat. Felállítottuk két mozgásérzékelős kamerát, amivel vizsgálni tudjuk a helyi élővilágot. Vasárnap megyünk vissza, akkor már egy 12 fős csoporttal és vasárnap velük is kirándulunk és begyűjtjük a kamerák fotóit. Hát kíváncsi vagyok mikre akadunk.

Összesen közel 7 km túra után kellemesen elfáradtunk, kajánk már nem  maradt, így gyorsan összeszedelőzködtünk és elindultunk Penang felé. Sajnos nem volt szerencsébk az idővel induláskor leszakadt az ég, de sebaj, mert olyan tuti kis poncsóm van, hogy abban most nem áztam el a csónakban.

Már újra Penangban vagyok, épp egy hostelben, mert Hymeir fia is a városban van és olyan kicsi a kecójuk, hogy nem férek el, de ez a szállás szuper és főni fizeti is. Holnap lesz a meeting az Uu Muda régióval kapcsolatban érdekeltek közt, amire én is megyek, aztán vasárnapig pihi. 

Az efik este a saltlick-nél, azaz nyalják a sót, mert az jó.  Ez egy olyan hely, ahol sok ásványi anyag halmozódik fel, ezért a vad jószágok jobb dolguk híján oda járnak sót nyalni.

Alor Star-ban (ez egy város) a Gua Gunung, azaz egy barlang (főni új projektje) bejáratához vezető folyosó. Megtetszett a kompozíció, mint a Mennybe vezető út.

A barlangban rengeteg egyedi csodaszép naövény van. Olyan mint egy meseország dekor.

A barlang belülről.

Ulu Muda-ban a kikötő és a táj a folyóra.

 Életkép.

Monitor Lizard.

A gát. A folyót felduzzasztották a hetvenes években, ebből lett a tó, tehát Ulu Muda egyben egy tó és folyó neve is.

Hymeir elmélázva.

Jómagam, várva, hogy megszerelődjön a motorcsónak.

A helyi férfi erő munka közben motorcsónakot szerelve.

Munkára fel! Dögös szerkóban. :))) Gumicsízma, kalap, sál. Ebben azé lehet izzadni 30 fokban, de elengedhetetlennek mutatkozott a menetfelszerelés.

Amy és én.

Egy 'leaf insect'.

Korábbi tigris karmolásnyom.

Sunbear-nyomok.

Facsemete és én. Nem, nem mentem össze a nagy melegben. :)

Gua Labu bejárata. Ez a barlangrendszer cca 3 km-re van a szállásunktól a dzsungelen át.

Hm. Kinek, mi?!

A furcsa, kicsit őrült csapat. Vicces a szerkónk, de a legjobb erre a vidékre. Főnit megharapták a piócák, én megúsztam, nagy figyelemmel mind a cca 30-at lepöccintettem magamról és a pióca-zokni szuper szolgálatot tett.